Chapter 6

 Sziasztok! Elnézést kérek a késésért, de ezt a részt nagyon nehezemre esett megírni. Köszönöm szépen a segítséget Ramónának és Patrinak.<3 Köszönöm a visszajelzéseket Drágáim.<3 Remélem ide is sokan komiztok.:D Jó szórakozást! 

Nirvana

- Az eredmény... - könnyeztem. - Negatív, de ha még egyszer hozzám érsz eltöröm a lábadat és a saját ujjaiddal fogom kiszúrni a szemedet! - mondtam enyhén agresszívan.

Mindenki megkönnyebbülten préselte ki a levegőt.   

- Akkor most mi legyen? - kérdezte Kendall egy enyhe frusztrációval az arcán.

- A tesztek elég gyakran tévednek - aggodalmaskodtam én is. - menjünk el a biztonság kedvéért egy dokihoz, majd ő megmondja! - vetettem fel az ötletet diadalmasan. A többiek helyeslő pillantásokat vetettek rám, és elindultunk a kocsi felé. 

Pechemre James mellett volt elérhető a hely, így mellé kellett ülnöm. Kicsi szalutáltam, a dolgot illetően, de végül vettem egy mély levegőt és lehuppantam az ülésre.

- Tudod, - néztem Jamesre. - ha legközelebb játszani akarsz, inkább vegyél egy Barbie babát vagy egy gumi nőt! - grimaszoltam. Sóhajtott, de nem válaszolt. Jobban is teszi, hogy hallgat. 

Az út némán telt, Carlos néha-néha felordított valamit, mert közben videó játékozott, de ezen kívül semmi nem volt. A kórház felé érkezve egyre hevesebben vert a szívem, mi van ha a teszt téved?! Akkor kiheréltetem James-t! Kendall leparkolt az első üres helyen. Sóhajtottam és kinyitottam az ajtót. 

- Nem lesz semmi baj! - próbált nyugtatni Logan.

- Én is ebben bízom! - bevágtam a kocsi ajtaját. Sosem féltem a kórházaktól, de most kirázott a hideg. 

 

* Kendall szemszöge * 

Már egy ideje kint ültünk a  váróban. Izgatottan vártam, hogy mi lesz az erdmény. Remélem, hogy a teszt igazat 'mondott', mert ha nem James eléggé porul fog járni.Már annyira izgatott voltam, hogy automatikusan a lábamat úgy mond remegett. De fogalmam sincs, hogy mégis miért. Fogalmam sincs, hogy oda bent Candicenek éppen mit mondhat a doki. A hosszas várakozás után ami egyébként nem volt több tizenöt percnél, végre kijött.

- Na mi az eredmény? - kérdeztem tőle kíváncsian. 

- Hát.. Úgy tűnik, hogy terhes vagyok! - szomorodott el. 

- Terhes vagy? - lepődtünk meg mindannyian. 

- Nem dehogy is. Már csak az hiányzott volna, csak ugrattalak titeket - kuncogott 

- Ugye tudod, hogy hatalmas Oscar díjat nyerhettél volna ez az alakításodért - nevettem el magam.

- Tudom -mondta öntelten. - De muszáj volt látnom azt a kétségbeesett arcotokat - röhögött ismét. 

- Most egy hatalmas szikla esett le a vállamról - nyugodott meg James.

- Mi a program a délután hátralévő részére? - kérdezte Csenderstárson megakadályozva, hogy Candy beszóljon Jamesnek. 

- Meggyőzni apát, hogy hadd mehessek veletek. Nem lesz egyszerű - sóhajtotta. 

- Majd én beszélek vele! - ajánlotta fel Carlos. 

- Na azt már nem, tegyél le erről de nagyon gyorsan - csattanunk fel egyszerre Logannel. 

- Értékelem, hogy segíteni akarsz - ölelte át nyakánál. - majd én megoldom. Menjünk már innen mielőtt meglát valaki. 

Ismételten a kocsi fele vettük az irányt. 

- Mi történt veled? - nézett rám Candy. 

- Most nem igazán értelek - válaszoltam. 

- A szemöldököddel - mutatott rá. Nem akartam neki elmondani, hogy összeverekedtem Jamessel. Nem akartam, hogy még jobban haragudjon rá vagy esetleg rám. 

Megbeszéltük a srácokkal, hogy olyan csajjal nem kezdünk ki aki legalább két embernek tetszik nem, hogy mindenkinek. Csodálkozom is amiért Csenderstárson és Carlos nem 'csatlakozott' a verekedésbe. 

- Ohm, lefejeltem az egyik polcot - mondtam szemrebbenés nélkül. 

- De kis béna vagy - bökött oldalba és kuncogott. Láthatóan elhitte a füllentést. Kinyitottam neki az ajtót s az anyós ülésen foglalt helyet, meg kímélve magát attól, hogy megint James mellé üljön. Majd a többiek is méltóztattak elfoglalni a maradék szabad helyet a kocsiban. 

- Akkor vigyetek haza - motyogta Candy. 

- Mi is bemegyünk veled - harsogta, hatalmas szeles vigyorral az arcán Carlos. 

- Nem tartom jó ötletnek - rázta a fejet. Szótlanul ültük végig azt a húsz percet, amíg oda nem értünk. 

- Komolyan mondtam, hogy nem kellene bejönnötök most. 

Egyszerre bólintottunk, majd kiszálltunk. Megforgatta szemeit és Ő is kiszállt. 

- Sziasztok! Megjöttem - kiabálta ajtó nyitás után. 

- Kicsim! - jött ki Tom az egyik szobából, mikor meglátott minket ráfagyott a mosoly az arcára. - Hát ezek? 

- Hazakísértek - ölelte meg apját. - De gyere beszeélnünk kell. Ti itt várjatok! - utasított minket. Bementek a szemben lévő szobába és becsuktak az ajtót. Eltelt nagyjából öt másodperc mikor rátapadtunk az ajtóra, hallgatózni kezdtünk. Csak hangfoszlányok szűrődtek ki. 

- Haver, - fordult felém James. - ne haragudj amiért behúztam. Csak elkapott a hév. - arcán tényleges megbánás látszott. Mivel senkinek sem lenne jó, ha mi veszekednénk ezért kénytelen voltam megbocsájtani neki. Lepacsiztunk és hallgatóztunk tovább. Fél óra múlva már kezdtem unni. Felálltam és nyújtózkodtam. Kinyílott az ajtó. A többiek sikeresen beestek a szobába. Hatalmas nevetésben törtem ki. Rá pillantottam Tomra aki szemöldökét összehúzva, szemével szikrákat szórt felém. Inkább befejeztem a nevetést és fesegítettem Carlost. 

- Szeretlek Apa! - vigyorgott Candice az ajtóból, majd becsukta. - Tünjetek el de nagyon gyorsan! 

- De mit mondott? 

 - Mehetek - ugrált és tapsikolt örömében. Kedvem lett volna nekem is ezt csinálni. - nehezen adta be a derekat. Mikor kellene indulni a következő helyszínre? 

- Ma azaz most vagy holnap hajnalban, hogy időben odaérjünk - mosolygott Logan. 

- Jézusom ezt meg el kell mondanom neki. Induljunk holnap és akkor biztosan nem nyír ki titeket. Menjetek már - nyílott az ajtó ahol Tom volt. Candy az ajtó felé lökdösött minket. 

- Holnap reggel hatra itt vagyunk - mondtam és kimentünk.

- Rendben - ejtett egy gyönyörű mosolyt és bevágta a bejárati ajtójukat.

 Mindenki jó kedvvel ült be az autóba és a hotel felé vettük az irányt.