2014. április 27., vasárnap

Chapter 7

 Sziasztok! Talán ez a rész nem mondható a legrosszabbnak, de a legjobbnak sem... 
Patri imádlak a segítség miatt.<3
Remélem azért élvezni fogjátok.:)
Nirvana

* Candice Michelle szemszöge *

El sem hiszem, apa megengedte, hogy az utolsó húsz helyszínre lemenjek a fiúkkal. Mondjuk most legszívesebben terminátort játszana és kivégezné őket. Mikor tegnap felvetettem neki az ötletet határozottan nemet mondott. Majd elmagyaráztam neki, hogy eddig a szünetem unalmasan telt, így lenne egy kis élményben részem és lassan Ő is belátta, hogy ez a lehetőség által világot is láthatok, s jobb mintha itthon punnyadnék. Eldöntöttem, hogy normálisan fogok viselkedni Jamessel amennyire bírok, mert nem szeretném ha a köztünk lévő feszültség hatással lenne a fiúkra. Természetesen kiskanál vízben is megtudtam volna fojtani. De ami történt az nem csak az Ő hibája volt.
Hatalmas álmom vált valóra azzal, hogy a Big Time Rush-val mehetek. Már alapjáraton a találkozásunk is az volt. Mindennap láthatom őket, beszélhetek velük hihetetlenül hangzik. Annyira izgatott voltam, hogy egész éjszaka ébren voltam, nem jött álom a szememre. Alvás helyett összepakoltam a cuccaimat, mármint csak azon részét a holmijaimnak melyeket fontosnak tartottam, hogy elvigyem. Néhány ruhát és cipőt dobáltam be, amit később összehajtogattam. Lassan kezdett világosodni, és az izgatottságom is egyre erősödött.Felöltöztem, megmosakodtam és unatkoztam, kicsit zenét hallgattam, kicsit neteztem, majd eljött a hat óra. Mintha percre pontosan ideértek volna. Lecibáltam a táskáimat az emeletről. Apa a lépcső aljában várt köntösben, karba tett kézzel.
- Én ezt még mindig nem tartom a legjobb ötletnek - ezzel próbált marasztalni. Inkább segítene lehozni. - Ne menj el! Majd csinálunk jobb programokat - javasolta. Ennél jobb programot, nem tud kitalálni.
- Apa, csak egy maximum két hónap. De amint visszajöttem ígérem, hogy csak veled fogom tölteni a napjaimat! - pusziltam meg borostás arcát, mely szúrta a felső ajkamat.
- Tudod, ha bármelyik is megbánt akkor nem állok jót magamért. Akármikor hívhatsz, mindig a közelben lesz a telefon, ha bármi baj lesz akkor engem hívsz először! Rendben? - bólintottam és folytatta a szabályokat. - Nem akarlak semelyik újság címlapján látni, és nem akarom, hogy az internet veled legyen tele. És NEM akarom, hogy bármi közöd is legyen akármelyik fiúhoz! - ezt a mondatot nagyon nyomatékosan adta elő.
- Értettem - bólogattam. Már vagy harmadjára dudáltak. Nagyon türelmetlenek. Mondjuk tegnap világosan megmondták, hogy hatkor indulni kell.
- Szertelek apa! - öleltem át. Magához szorított, megint alig kaptam levegőt. Elengedett, majd segített kivinni a cuccaimat.
- Sziasztok srácok - visítottam mikor megláttam a turnébuszt mely a mi felhajtónkon parkolt. Kisebb rajongó tábor gyűlt össze a busz köré, néhány ismerős embert is láttam.
- Hatalmas ez a busz - rikácsoltam ugrálva. James és Logan felpakolták a táskáimat. Kendallt lefoglalták a rajongók, Carlost meg sehol sem láttam, gondolom a buszon van.
- Vigyázz magadra és a tökfejekre is! - ölelt meg még egyszer utoljára apa. Logan felszisszent mikor apa 'becézte' őket. Elengedett és felmásztam a buszra a többiekkel együtt. Az ablakból integettem neki, majd beindították a motort és indultunk.
- Szia Carlos! - üvöltöttem rá a háta mögül, éppen relaxált vagy mit csinált. Annyira megijedt, hogy ugrott egyet az ülésen.
- Ezt ne csináld többet! - kacagott. - Tudd, hogy ezt megfogom bosszulni! - nevetett ördögien.
- Nem félek - nevettem el magamat. - Valaki megmutatja, hogy mi hol van ezen a monstrumon?
- Persze - állt fel Kendall. Csak most tudtam jobban szemügyre venni. Ami azt illeti hát, elég szexis volt a koptatott-szaggatott farmerében meg a narancssárga pólóingben, ami illett a szeméhez. A busz valami gödörbe hajthatott mert az egész rémesen rázkódott. Elvesztettem az egyen súlyomat és pillanatok alatt a fiú lábai előtt hevertem, szó szerint.
- Jól vagyok! Kösz, hogy kérdezitek - tápászkodtam fel. Kendall megmutatott minden helységet.
- Most írt a menedzser, hogy ebben a hotelben még nem lesz külön szobád úgyhogy muszáj lesz valamelyikőnkkel egy szobában aludnod három napig - vakargatta a fejét Logan, majd kaján vigyorral az arcán végig nézett rajtam. Ez nagyon ijesztő volt, mintha a szemével egyenesen pucérra vetkőztetett volna. Ő és James kilőve, marad Kendall és Carlos.
- Kendall? - néztem rá mosolyogva. Mivel vele lettem a legjobban ezért választottam őt.
 Természetesen heves bólogatásba kezdett.
- Szeretetre van szükségem - nyöszörgött Carlos.
- Gyere ide te kis árva gyerek - ölelgette Logan. Carlos feje annyira vicces volt grimaszolt.
- Szállj már le rólam! - lökdöste Carlos Logan-t aki alig akarta elengedni őt. 
- Srácok, ez nem játszótér! - parancsolt rájuk Kendall. - Engem ki ne hagyjatok már! - ugrott egy vigyorral az arcán a két idióta közé. 
- Állatok... - néztem rájuk egy csepp szánalommal a szememben, majd megpillantottam James-t, aki az egyik ülésen nyomkodta a telefonját. Mivel elhatároztam, hogy kedvesebb leszek vele, és megpróbálok normális kapcsolatot létesíteni, leültem mellé. 
- Mit hallgatsz? - kíváncsiskodtam.
- Úgysem tetszene.. - dugta vissza a fülébe a headsettet. Én megpróbáltam. 
Örömmel láttam, hogy a társaságom már befejezte a balhézást és nagyon röhögnek valamin.
Visszamentem hozzájuk és megkérdeztem mi a poén tárgya.
- És akkor a kis csaj azt hitte, hogy vele maradok! - üvöltötte fel Logan. Ezek szerint a volt kapcsolatairól eshetett szó, mint tudjuk, Logan egy csajozógép, már-már túlzásokba is viszi ezt, de neki fel sem tűnik. Megforgattam szemeimet. Mire vállalkoztam, Jézusom.
Az út zötyögősen telt, párszor beleborultam Kendall és Carlos ölébe akik azzal szórakoztak, hogy körbeálltak és egymás karjaiba löktem engem. Mit ne mondjak nagyon jó volt, főleg akkor amikor egy hatalmas gödörbe ment a busz és pofára estem, de alapjáraton élveztem a kéjutazásunkat. lehuppantunk a helyünkre, és pont akkor jött hátra a sofőr, hogy megérkeztünk Greenwich Villageba (New York-i városnegyed). Fogtuk a csomagjainkat, és mivel ez úgy lenne illendő, hogy valamelyik jön segíteni nekem, hogy ne egyedül kelljen vinnem ezeket, sajnos ez nem egy tündérmese így a busz utolsó lépcsőfokán is estem egy nagyot. Logan nyújtotta a karját és felsegített a betonról és a táskáimról. Pár percig gyalogoltunk a ház felé, ház, na jól van, ez bénán hangzott, a palota felé, és amikor megláttam, elállt a lélegzetem.
 - Már megszoktuk. - intett egyet Carlos és a bejárathoz indult.

3 megjegyzés: