Chapter 8

Sziasztok!:) Ezt a részt Ramónának köszönjük, mivel most nem éreztem magamat úgy hogy egy normális részt megtudtam volna írni.:S Szerintem nagyon jól sikerült.:) köszönöm.<3 

Nirvana

A palotának kinéző szálloda belülről sem nyújtott csalódást, gyönyörű volt. Arany díszítésű szobrok, oszlopok, a mennyezeten hatalmas festmény volt. Egyszerűen csodalatos volt. 

- Felveszem a kulcsokat - harsogta Logan, James vele tartott. Carlos és Kendall meg kint osztogattak autogrammot.

- Szia Candice - egy ismerős hang búgott mögülem. Nem akartam hinni a fülemnek Ő mit akar itt? 

- Caleb? - fordultam meg. Annyira meglepődtem, hogy itt latom. 

- Hat te mit keresel itt? - kérdezte hatalmas mosollyal az arcán. 

Barna haja meg mindig tökéletesen állt. 

- Én is kérdezhetném ezt.

- Anyáméké ez a szálloda. 

- Haza akarok menni! - kiabáltam Logannak aki az információs asztalnál értetlenül nézett rám. 

- Már is szereztél egy barátot? - jött be Kendall. 

- Nem a barátom - mondtam nyersen. 

- Caleb Roselt vagyok, Canz ex barátja. 

- Ő az exed? - majdnem hasra esett. 

- Apám lefizette, hogy járjon velem. - mondtam undorodva. 

- Dehogy is - legyintett és kínosan nevetgélt. 

- Apu elmondta, nem kell játszani az agyadat. 

- Ti mikor...? 

- Tavaly, én voltam az első barátja. Elsős gimisek voltunk, mikor belem szeretett - mondta önelégülten. - Caleb, lépj le mi előtt elverlek! - suttogtam drámaian.
- Örültem a találkozásnak, később látjuk egymást Canz - majd elsunnyogott. 

- Ekkora idiótát mint ez - morogtam. 

- Canz? - nevette el magát. Az egész épület az Ő nevetésétől vízhangzott. Mindenki minket nézett. 

- Kérlek ne hívj így!

- Miért? - nézett értetlenül. -Pedig olyan jó, Canz - nevettet ismét. 

- Fejezd be, ez kicsit sem vicces! Utálom ha így hívnak! 

- Ne is törődj vele, Kendall már csak ilyen. Szereti úgy hívni az embereket, ahogy azok nem szeretik. - termett mellettem Logan a recepciótól. 

- Te, ott, az előbb. Még ott voltál - dadogtam, mert felfoghatatlan, hogy került mellém ilyen gyorsan. - Ezt meg hogy csináltad? - folytattam tovább. 

- Ne is törődj vele - legyintett egyet. -Kendall például engem Csenderstrásonnak szokott hívni. Nem de? - nézett szúrós szemekkel Kendallra. 

- Most meg mi a bajotok? Canz, nem is hangzik rosszul, Csenderstráson pedig illik hozzád Logan. - nevetett fel. 

- Jó, ha te becézgetsz minket, akkor mi is fogunk téged - mondtam karba tett kézzel. 

- Ugyan már, az én nevemre nem rímmel semmi. 

- Mit szólsz mondjuk ahhoz, hogy Kenci? - röhögtem ördögien. 

- Nekem megfelel - harsogta. 

- A francba! - grimaszoltam párat. 

- Az egy csoki szökőkút! - futott el mellettünk Carlos, és szaladt a csokikúthoz.  

- Ugye tudjátok, hogy szégyenbe fog minket hozni? - fordultam a három sráchoz, mert addigra már James is mellettünk volt. 

- Mindig leéget minket. Szóval ez nem meglepetés - nyomkodta a telefonját James. 

-Carlos! Gyere ide - kiáltott neki Kendall. 

- Most meg mi van? - értetlenkedett. - Ez maga a csoki mennyország! - már ment tovább ahol egy szelet tortát tömött magába. 

- Szerintem így jobban mutat. - mentem oda hozzá és az arcát a tortába nyomtam. A többek hangos nevetéssel jelezték, hogy tetszik nekik a műsor. 

- Így még finomabb. -nyalta körbe a száját.  

- Itt jövők én is- csatlakozott Kendall, aki az arcomba vágott egy csokis torta szeletet. 

- Ezt még megbánod! - fogtam egy narancslét és leöntöttem vele. Erre Csenderstráson és James is csatlakozott a kaja csatánkhoz. 

- Hé gyerekek! Ez nem játszótér! - törte meg a jó hangulatot egy magas, izmos fickó. Minden bizonnyal biztonsági őr. 

- Elnézést! - mondta Carlos miközben az étel potyogott a szájából.
- Ideje mennünk! - kiáltottam és mindenki szaladt amerre látott. 

- Carlos gyere már! - rohant vissza James azért a baromért, aki összeszedett pár süteményt és azzal rohant hozzánk.
Logannél voltak a kulcsok ezért Ő rohant elöl, mindannyian utána eredtünk. 

- Nem gondoltam volna, hogy az első nap bajba kevertek - lihegtem. 

- Te kezdted! - vágták rá egyszerre ami ijesztő volt. Logan megtorpant az egyik ajtó előtt és mind neki ütköztünk egymásnak, mint egy autós balesetben, csak itt Carlos a nyakamba burította a maradék sütit amit hozott.
Fogta a kulcsokat és kinyitotta az ajtót . Csodás látvány tárult elénk. 

- Hatalmas - hüledeztem. Mert tényleg óriási volt, olyan mintha az elnöki lakosztályt kaptuk volna meg, csodálkozom is hogy nem volt még egy szoba amiben én is kényelmesen elférhettem volna egyedül.

- Zuhanyozni akarok - dobtam le táskáimat. - ott is sütemény van ahova nem süt be a nap - kicsit nyavalygósan hangzott, pedig nem úgy szántam. 

- Megnézhetem? - ült kaján vigyor Logan arcára. 

- Nem! - vágtam kupán. A többiek hangos nevetéssel nyilvánították ki tetszésüket. 

- Megtaláltam a fürdőt! - harsogta James.

- Akkor én megyek és zuhanyzok egy jót. Mert nem festek valami frissen - mutattam a magamon lévő, undormányságra amit Carlos és a többiek a nyakamba öntöttek. 

- Előbb én megyek! - ordította Logan. 

- Dehogy mész! - és egyszerre elkezdtünk rohanni a fürdőszoba felé, ahol ketten egyszerre próbáltunk be férkőzni az ajtón, majd végül ki löktem Logant és becsuktam az ajtót. 

- Ezt megszívtad - - Mint látod még élek. Most már mehetsz! - néztem rá szúrós szemekkel. - Szívesen csatlakoznék hozzád. - ejtett egy perverz mosolyt és rám kacsintott. - Na az az opció ki van csukva!kiáltottam ki az ajtón keresztül Csenderstársonnak. 

Kendallnek egyébként igaza van, Loganra nagyon is illik a Csenderstárson név. Azt hiszem, hogy ezentúl én is így fogom őt szólítani.
Körül néztem ebben a csodás helyiségben, ami szintén csillogott villogott. Azt hiszem, hogy nem panaszkodhatok az élet stílusomra, mert az apám mindent megad neked, de ezt a pompát még én is eltudnám viselni. Oda léptem az óriási kádhoz, és tele eresztettem vízzel. Levetkőztem és bele ültem a forró vízbe. El sem tudom hinni, hogy egy jacuzzi méretű kádban, és egy szobában fogok aludni a Big Time Rushsal. Ha valaki egy hete ezt mondta volna nekem ki röhögtem volna őt. Épp eme csodás helyzeten gondolkoztam mikor valaki benyitott rám.

- Nem tudsz kopogni? - förmedtem az illetőre. 

- Bocsi, csak már azt hittük, hogy bele fulladtál a vízbe, ezért gondoltam, hogy megnézem mi van veled.

- Mint látod még élek. Most már mehetsz! - néztem rá szúrós szemekkel. 

- Szívesen csatlakoznék hozzád. - ejtett egy perverz mosolyt és rám kacsintott. 

- Na az az opció ki van csukva!

- Na Candice. - jött beljebb. 

- Kifelé! - locsoltam le őt egy kis vízzel, ami úgy látszik, hogy hatott mert elmenekült. Nem sokra rá, fogtam a törülközömet és magamra tekertem. Föl vettem a pizsamámat, és ki szaladtam a fürdőszobából. 

- Most komolyan ennyi idő mire egy lány elkészül reggelente és este? - kérdezte James. 

- Jaj James, neked több időbe telik be lőni a hajadat. - nevetgélt Kendall. 

- De azt hiszem, hogy mindig jó munkát végzek. - vágott önelégült arcot. 

- Na jó én be megyek a Kendallal közös szobába. - tereltem egy kicsit a témát. Mert bár nem haragszom Jamesre de azért még mindig nem felejtettem el, hogy lefeküdtünk egymással. Most jelen helyzetben inkább távol szeretnék lenni tőle. Be sétáltam a szobába és az állam ismét le esett, de most nem azért, mert minden gyönyörű volt hanem, mert az ágy olyan szűk és pici, hogy fogalmam sincs hogy fogunk elférni Kendallal. Picivel később Kendall is bejött miután kiélte fogyatékossági vágyait a másik három majommal. Az ágy mérete neki is feltünt. 

- Jézus a kereszten. - az álla szó szerint le esett. 

- Nekem is feltűnt nyugi. - léptem oda hozzá,és az állát vissza igazítottam a normális helyzetébe.

- Hát ez meg mi? - mutatott a pizsamámra majd el nevette magát.

- A pizsamám. - még mindig nem értettem, hogy miért nevet. 

- De most mi olyan vicces ezen? 

- Hát.. ő.. izé.. Egy kicsit kövérít.

- Vagy is azt mondod, hogy kövér vagyok? - értetlenkedtem. 

- De hogy is, csak ez nem áll valami jól, én a helyedben nem venném föl többet. Mert ebben a szerelésben kétszer akkorának tűnsz. 

- Szóval szerinted kövér is vagyok és a ruhák nem is állnak jól nekem? - akadtam ki magamból. 

- Én nem ezt mondtam. 

- Tudod mit? Hagyj békén, ne szólj hozzám! - kötöttem az orrára. 

- De én nem úgy értettem! - próbált magyarázkodni. 

- Tudom, hogy értetted! És ez nagyon rosszul esett. - fordultam el tőle. Majd innentől a válaszaira és a kérdéseire választ sem adtam. Be feküdtem az ágyba, Kendall követett. Ez után az következett, hogy a takarón veszekedtünk. Ide-oda húzogattuk. Mitán mondhatni, hogy mindkettőnkön volt takaró, elkezdtem a plafont bámulni, és azon gondolkoztam amit Kendall mondott. Hirtelen azt vettem észre, hogy Kendall fölém hajolt eléggé félreérthető pózban voltunk, majd megtörtem a kínos csendet. 

-Ez meg mi akar lenni? - néztem rá fura szemekkel. 

-Nézd, én elmondhatatlanul sajnálom amit az imént mondtam! Tényleg nem úgy gondoltam. Képes leszel nekem megbocsájtani? - nézett a lehető legaranyosabb mosolyával, majd megpuszilta a homlokomat. Választ még csak adni sem tudtam, mert James benyított ránk. És azt hiszem, hogy félreértett mindent. 

 - Hát itt meg mi folyik?